A Vaterán 10 kommandós élmény + Meglátni és Megveretni című
könyv került kalapács alá októberben.
A szerencsés nyertesek november elején átestek életük első
bevetésén!
A résztvevők a tűzpárbajt megelőzően elméleti és gyakorlati képzést
kaptak alapvető mozgássorozatokról, valamint
fegyverhasználatról.
A sikeres licitálók szembesülhettek azzal, hogy minimális stressz
milyen hatással van az emberi szervezetre, az agy működésére. A
fokozatosan, lépésről-lépésre felépített tréning utolsó gyakorlati
feladatában tűzpárbajt is megéltek az alkalmi kommandósok.
Tekintse meg az élménynapról
készült fotóbeszámolót, kattintson ide!
Tovább »
Címkék: élménynap, képek, kommandós, meglátni, megveretni, vatera
Fegyverek, akciók, vicces jelenetek!
FOLYAMATOSAN BŐVÜLŐ FILM GYŰJTEMÉNY AZ OLDALON!
Érdekelnek a fegyverek? Kíváncsi vagy, mivel
harcolnak majd 10 év múlva?
Belenéznél hogyan készítik fel az elit
alakulatokat?
A háborúknak nem csak a tv által mutatott oldalára
vagy kíváncsi?
Vagy csak nevetnél egy jót?
KATTINTS a főmenüben található
'VIDEÓK' menüpontra, vagy ide, s merülj egy
válogatásunkban!
Tovább »
Címkék: akció, fegyver, kommandós, meglátni, megveretni, vicces, video
ÉÉÉS most itt a lehetőség, hogy egy napra kommandós
legyél!
Exkluzív ajándék a sikeres licitálóknak a Vaterán!
Vettél már részt éjszakai bevetésen? Estél már fogságba?
Mentetted már meg valakinek az életét?
Légy egy napra kommandós! Egy napos bevetés Tarjányi Péterrel!
Tapasztald meg, mit élnek meg a különleges erők mindennapjaik
során! A legprofibbak avatnak be szakmájuk titkaiba! Élménynap,
amelyen szembesülhetsz terroristákkal, túszejtőkkel, sőt akár
önmagaddal is!
Fegyverropogás, lőszerszag, akció!
Légy a 10 szerencsés között, akik kipróbálhatják magukat igazán
szorult helyzetekben! Most Veled is megtörténhet, amit eddig csak
filmekben láttál!
Licitálj a könyvre a Vatera oldalán, s légy a kiválasztottak
egyike! KATTINTS!
Tovább »
Címkék: élménynap, kommandós, licit, meglátni, mergveretni, vatera
Legendás történeteket hallani a rafinált hatósági erőszakról. Az
alábbi sztori szereplőit személyesen ismerem.
Egy nyomozó majommaszkot, Télapó-kabátot és két bokszkesztyűt
öltött magára, majd bemászott a kihallgatószobában található,
előzőleg kiürített hűtőszekrénybe. Bevezették a gyanúsítottat, a
székhez bilincselték, majd magára hagyták. Ekkor kivágódott a
frizsider ajtaja, előugrott a Mikulás-gorilla, ütötte-vágta a
kuncsaftot, aztán kirohant. A gyanúsított feljelentést tett,
elmesélte az ügyésznek a történteket, aki felháborodottan
utasította rendre, és elgondolkodott az elmeorvosi vizsgálaton.
Rengeteg az apró, aljas trükk.
Meg lehet például kérdezni a delikvenst, hogy kér-e vizet. Aztán
kis hashajtót bele, és addig nem engedik ki a mosdóba, amíg alá nem
írta a jegyzőkönyvet. Persze hogy alá fogja írni.
A szerencsétleneknek még ügyvédjük sincs, legföljebb a hivatalból
kirendelt. Semmi esélyük. Ráadásul a rendőrségi parancsnokok
többségét hidegen hagyja, mi zajlik a kihallgatásokon. Csak vigye
el valaki a balhét. Tartok tőle, hogy tucatjával ülnek börtönben
„koncepciós perekben” elítélt
„köztörvényes ártatlanok”.
Szintén a súlyos morális válságot jelzi, hogy egyre több
titkos információ szivárog ki a szervezettől.
Nemcsak a közmorált rombolta, a testületet is lejáratta, amikor
2007-ben a Nemzeti Nyomozóirodától zárt kezelésű irat került
újságírókhoz. A dokumentum szerint a maffiaváddal illetett Tasnádi
Péter egy kormánytaggal jár kocogni. Akár legyinthetnénk is:
ugyan, kit érdekel Tasnádi fitneszelése?
Annak a híre viszont minden hozzáértőt megrémített, hogy
vakondokok, vagyis az alvilág beépített emberei dolgoznak a
szervezetnél.
2007 nyarán derült ki, hogy az egyebek mellett emberöléssel
gyanúsított úgynevezett Koszi-klán tagjait rendőrségi információk
táplálták, így tudták fél évtizeden át nyomozói érdeklődéstől
mentesen végrehajtani akcióikat. Tevékenységüket –
állítják tanúvallomások – mezei nyomozók, városi
kapitányok, sőt Békés megye volt főkapitány-helyettese is
támogatta. Például azzal, hogy értesítették őket, éppen mikor
melyikük mobiltelefonját hallgatja le a szervezet.
A gyanú szerint a Pest megyei testvérpár, a Koszi becenevű Szabó
Miklós és Szabó István adott megbízást a 2005. májusi, diósdi
kettős gyilkosság néven elhíresült alvilági leszámolásra. A fivérek
átlagosan 30 főből álló csapatukkal öt éven át fosztogattak
bankfiókokat és pénzszállító autókat, továbbá
„résztulajdonosai” voltak egy Mol-vezetékeket
megcsapoló vállalkozásnak. Utóbbi ügylet kapcsán rendelték el a
diósdi kivégzést. Lebukásukkor gigantikus fegyverarzenált találtak
náluk: géppisztolyokat, kézigránátokat, még vállról indítható
rakétát is.
Amikor sikerült feltérképezni a klán kapcsolati hálóját, az ORFK
vezetése, élén a főkapitánnyal, a nyilvánosság előtt megpróbálta
bagatellizálni az ügyet, miközben volt kollégáimtól tudom:
pánik uralkodott a nyomozóirodánál.
Tovább »
Címkék: erőszak, kihallgatás, kiszivárog, konspirál, meglátni, megveretni
Vita nincs: Bushnak, Clintonnak, állam- és kormányfőknek, a
magyar állam által meghívott koronás és kvázi koronás főknek jár a
maximális védelem. De mi a helyzet a magánlátogatásra érkező
hölgyekkel és urakkal? Őket is megilleti a minimum sok tízmillióba
kerülő védelem?
Ha „csupán” világhíresség a vendég, vacillál a
belügy.
Bill Gates, a Microsoft elnöke a 90-es évek második felében vett
részt egy budapesti konferencián, és itt tartózkodása idejére
kibérelte a magyar terrorelhárítókat.
Másokat magánlátogatáson is hivatalos vendégnek minősített az
állam. A
dalai lámát – bár a magyar
buddhista közösség meghívására repült Budapestre – ingyen
védtük. Érdekes napokat töltöttem mellette, még a 90-es évek
elején.
A lámát a Szentendrei úton, egy katolikus imaházban szállásolták
el. Biztonsági főnöke – kétméteres tibeti srác
– az érkezés előtt leült velünk beszélgetni.
Megvizsgáltuk egymás felszerelését, egyeztettük a programot. A
találkozó végén mélyen a szemünkbe nézett, és azt mondta:
–
Fiúk, semmin se lepődjetek meg.
Visszakérdeztünk, hogy miért, mi a baj? Talán beteg őszentsége?
Netán titkos szertartásokat celebrál?
–
Nem, nem. Csak nagyon játékos ember.
Nem értettük, miért baj az.
–
Imádja a technikai eszközöket. Semmi ilyet ne
hagyjatok elöl. Jó, ha tudjátok, hogy az autó gombjait is
előszeretettel nyomkodja.
Utóbbinak nem örültünk. Abból ugyanis nagy baj lehet, ha rosszkor,
rossz helyen engedi le az ablakot. Lelki szemeim előtt megjelent a
világsajtót bejáró bulvárhír: „Budapesten egy buddhista
rajongó lekapta a kocsijából kihajoló dalai láma szemüvegét, majd
elszaladt.” És ez még a jobbik eset.
Azt is mondta a komor testőr, hogy őszentsége szereti megtréfálni a
körülötte dolgozókat. Na, de hogyan? Kiderült, hogy el szokott
bújni. Elképzeltem, hogy gyanús zajt hallok, bemegyek a szobájába,
sehol senki, szólítom, légy se zümmög, járom végig a helyiségeket,
negatív, benézek az ágy alá, a függöny mögé, aztán hallom a
kuncogást a szekrényből.
Nem sejtettem, hogy közel járok a valósághoz.
Mondtam a srácoknak, hogy vicces gyerek ez a láma, mire az egyik
szikár kollégám megszólalt:
–
A viccesség belőlem is kihozza a viccességet. Ha
nem bír magával, hát odabilincselem a konyhaasztalhoz.
Annyit mondtam: –
Na, ne viccelj.
Aztán megismertem a lámát. Egyik pillanatban tényleg nagy gyerek, a
másikban viszont profi politikusként tárgyal, viselkedik. Kiszúrta
magának két munkatársamat, természetesen a két legmagasabbat. Ha
lépcsőhöz értek, maga mellé kérte őket, az egyiket a jobb oldalára,
a másikat a balra, rámarkolt a srácok alkarjára, és kinyomta magát.
Úgy kellett fölvinni, hogy a lába nem érte a földet. És közben
kacagott, mint egy óvodás. Nem lehetett nem szeretni.
Tovább »
Címkék: buddhista, dalai, delegáció, kommandós, láma, meglátni, megveretni, védelem
Egyenruhás turisták, konyakbrigádok
Ahogy kezdtünk Nyugatnak számítani, egyre több menekült érkezett
vagy akadt el Magyarországon. Zömüket kitoloncolta az állam. A mi
dolgunk volt őket hazarepíteni. Úgy utaztam keresztül a világ
szegényebbik felét Ázsiától Afrikáig, hogy szinte semmit nem láttam
belőle. Megesett, hogy hajnalban indultunk Törökországba,
leszálltunk, kiraktuk az ottaniakat, tankoltunk, repültünk tovább
Pakisztánba, onnan Bangladesbe, aztán le Thaiföldre, utána a
Fülöp-szigetekre, vissza Dubaiba, majd haza. Negyven óra
szolgálatban. A Malév-személyzetet többször váltották, nekünk bírni
kellett a strapát. Előfordult, hogy annyi menekültet zsúfoltak a
gépre a hatóságok, hogy számunkra nem maradt ülőhely. A
felszállásnál a sarokban kuporogtunk, mert azt mondta a stewardess,
ha ezt a kapitány észreveszi, be sem indítja a hajtóműveket.
Volt, hogy százharminc menekültet kísért huszonnégy kommandós. A
maradék helyeken a slepp ült: a határőrség összekötője, a belügy
embere, a Pénzügyminisztérium képviselője. Egytől egyig az első
osztályon konyakozgatva. Szerettük őket nagyon. Az ő székükön
normális esetben a váltásunknak kellett volna pihennie.
A TU-154-eseken érdekes helyzetek adódtak. Az első osztályt sima
függöny választotta el a másodosztálytól. Élvezték az urak a
jutalomutat, egészen addig, amíg az egyik fuvar közben, Afrika
felé, tízezer méteren ki nem tört a lázadás. Harc alakult ki a
fedélzeten. Amíg mi a népet csépeltük, bilincseltük –
mindannyiunkra fejenként négy-öt ellen jutott –, a piás
összekötők hátra sem mertek nézni. Tudni sem akarták, mi történik.
Talán struccot kaptak vacsorára.
Egy idő után elfogytak a fémbilincseink, de szerencsére volt nálunk
pár marék műanyag kábelkötegelő bilincs. Könnygáz híján
vécéillatosítóval fújtuk le a hevült fiúkat. Abból volt bőven, mi
hoztuk magunkkal, mert az első úton megtapasztaltuk, mire képes az
emberi emésztőrendszer, ha huzamosabb ideig műkajával
táplálják.
Az eset után kicsit megijedt a napidíjra hajtó, a kinti olcsó
aranyból tizen-huszon dekákat összevásárló konyakbrigád, a
potyautas létszám egy időre visszaesett. Aztán hamarosan
visszazökkent minden a régi kerékvágásba.
Bourbonok
–, semmiből sem tanulnak.
Tovább »
Címkék: és, jutalomút, képviselő, kitoloncolás, kommandós, lázadás, meglátni, megveretni, menekült, repülés
A börtöniskola
A rendszerváltás utáni első éveket nem csupán a rendőrség
szerencsétlenkedte végig, hanem a teljes igazságszolgáltatás is. A
bírák régi reflexek alapján dolgoztak. Kis túlzással, aki eléjük
került, rács mögé zavarták, mondván, addig sincs vele gond. Azzal
senki sem törődött, hogy a büntetés-végrehajtás képtelen humánusan
kezelni a nagy forgalmat. Bár sorra születtek a civil és hivatalos
bizottságok által jegyzett jelentések, az igazságügy rendre
széttárta a karját: majd építünk új börtönöket, ha kapunk hozzá
pénzt.
A zsúfolt cellákban akarva-akaratlan olyanok is egymás mellé
kerültek, akiket elkülönítve kellett volna őrizni. A mai
menő bűnözők többsége a rendszerváltás utáni években, bent tanulta
meg a szakmát és tett szert kapcsolatokra.
Ismerek olyan, félszáz főt foglalkoztató gépjárműfeltörő csa-patot,
amelyik a börtönben jött össze. A tagok már ott leosztották, ki
lesz az okmányos, ki a szét-szedő, ki „üti meg”
a kocsikat, ki festi át őket.
A börtönben mindenre van idő. Az első és legfontosabb kérdés, hogy
ki miért került be. A második, hogy ki miben hibázott. Hamar
eljutnak oda, hogy „te szerencsétlen, ha okosabb
lettél volna, most nem a börtönvécét hipóznád, hanem kint hajtanád
a csajokat”.
Aztán jönnek a „részletkérdések”: kitől,
mennyiért lehet fegyvert szerezni, hogyan kell helyszínt
választani. És az egyik legfontosabb: hogy miként, kinek a
segítségével lehet alibit gyártani.
A folyamat egyszerű. Egy rablás után a rendőrök megfogják az
elkövetőt. A szembesítésen bizonytalankodik az áldozat, a
gyanúsított pedig pár nap és egy ügyvédi beszélő után új
vallomással áll elő.
– Eszembe jutott, hogy pont abban az időben egy
belvárosi étteremben vacsoráztam, a hely nevére nem emlékszem, a
számla sincs meg, de az Oktogonnál parkoltunk le, mentünk háromszáz
métert, és, igen, már rémlik is, egy lottózó mellett van a hely. A
mellettünk lévő asztalnál ült egy fazon, és arról beszélt egy piros
ruhás nőnek, hogy fél évvel korábban Berlinben harmadik lett egy
amatőr bokszbajnokságon, oda is szóltam neki, de nagy arcod van,
csontrakéta. Majdnem verekedés lett belőle.
Tovább »
Címkék: alibi, börtön, és, igazságszolgáltatás, meglátni, megveretni
Pantalló és Zár, meg a gazember doktor –
politikai bűnözés, szervkereskedelem
Ekkoriban tanultam meg azt is: attól, hogy valakinek doktor áll a
neve előtt, és fehér köpenye meg barátságos mosolya van, és a
gyógyításra esküdött, még lehet gazember. Osztrák kollégák kértek
találkozót tőlünk 1993 tavaszán, és közölték, hogy történt néhány
meglepő, de orvosilag tökéletesen lepapírozott haláleset egy
Bécshez közeli magánklinikán. Információik szerint tiltott
szervkereskedelem zajlott, de nem volt elég bizonyítékuk, hogy
lecsapjanak. Kiderítették, hogy a közelmúltban néhány magyar
páciens is járt az intézetben: mind fiatal, egészséges, egyedülálló
és képzetlen férfi, s mindet ugyanaz a győri orvos küldte ki,
méghozzá munkaalkalmassági vizsgálatra.
Kommandóskollégánk, Gábor lett a csali. Írásban jelentkezett egy,
az osztrákok által jelzett magyarországi álláshirdetésre, amely
magasépítőket toborzott külföldi munkára, komoly fizetést kínálva.
Pár nappal később a győri orvos hívta fel azzal, hogy egészségügyi
rutinnal kezdődik a kiválasztás. Gábor bedrótozott ruhában leült az
elbeszélgetésre, ahol előadta, hogy a szülei meghaltak, a kedvese
nemrég kirúgta, és barátai sincsenek, ezért neki a munka és a sport
az első. Az orvos láthatóan elégedett volt vele, vért vett tőle, és
visszarendelte a következő hétre, mondván, akkor utalja majd be
teljes kivizsgálásra arra a bizonyos osztrák
magánklinikára.
Tovább »
Címkék: bevetés, és, kommandós, meglátni, megveretni, szervkereskedelem
Exlégiósok, nagy hangúak, örök vesztesek – a
tüntetők
A tüntetők közül korábban már többen összeütközésbe kerültek a
törvénnyel. Tudták, milyen az, ha egy intézkedés során
„fegyelmező mozdulatsor” irányába mozdul a
rendőr keze. Észrevették, hogy ez itt nem történt meg. Sőt az
egyenruhások visszapakolták a vasat a teherautóra, majdhogy
elnézést nem kértek. Természetes reakció volt, hogy a tüntetők
felbátorodtak, és azt gondolták: hoppá, lehet, hogy a rendőrök a
lelkük mélyén velünk vannak, és lenyomhatjuk a kormányt? A rendőrök
viszont éppen ellenkezőleg, elbizonytalanodtak, hiszen tudták,
mostanáig nem ez volt a szokás. Érezték, a parancsnokaik nem
tudják, mitévők legyenek. Pár óra múltán mindkét oldal rájött, hogy
a rendőri vezetők úgy döntöttek, kivárnak. Ez volt az igazi
felhívás keringőre. A tüntetők szeptember 18-án egész nap
üvöltöztek, tették a megjegyzéseket a rendőrökre, retorziótól
mentesen. Ezt már a saját szememmel láttam a Nagy Imre-szobor
előtt. A kemény mag ekkor döntötte el, hogy nem tágít
dolgavégezetlenül. Leosztották a feladatokat.
Aki verekedett már tömeggel, jól ismeri a szereposztást. Van
a nagydarab, nagy hangú, aki odaüvölti a
rendőröknek:
„Gyertek, szétütöm a
fejeteket!” Körötte rajzanak
a
gyávák, akik csak akkor mernek kő után nyúlni,
telefonfülkét fektetni, ha legalább tízen összeverődnek. Aztán ott
vannak
a „figyelők”, akik
smúzolnak, beszélgetnek a rendőrökkel.
„Honnan
jöttetek? Innen a kerületből? Mik vagytok? Készenlétisek? Ja, olyan
kommandósok?” Jobbára ők irányítanak. Felmérik a
rendőrök felszerelését –
„ezeknél
rohampajzs van, azoknál meg nincs gumibot, amazoknak a fele nő, azt
a kordont bénán rakták le, borítható” –,
viszik a tuti tippet, és a háttérben maradnak. Folyamatosan
szondázzák az ellenfelet. Mert megtehetik. Normális kordonozás
esetén viszont a rendőr és a tüntető között minimum húsz méter van,
„nem érnek össze az aurák”, és az út
túloldaláról nincs bratyizás.
A rendőrség ereje az egység. Ha az egységet részekre bontod
– elég egy efféle megjegyzés:
„Bihari
gyerek vagy? Hallom a tájszólásodból, én is Debrecenben születtem.
Ugye nem bántasz, ha bunyóra kerül a sor?”
–, kialakul a kapocs rendőr és rendbontó között.
Tovább »
Címkék: 2006., és, meglátni, megveretni, rendőrök, szeptember, tüntetés, tüntetők
